Bakos Erika vagyok.
1960. február 14- én születtem Szegeden. Egy pici faluban élek, melynek neve Dóc.
Özvegy vagyok, van két nagy fiam. Gondolataimat a férjem halála óta próbálgatom papírra vetni.
Nincs irodalmi képzettségem, szakmunkásként dolgozom ma is.
Nagy öröm volt számomra, hogy regisztráltam a Poet.hu oldalára, és hogy tagja lehetek Dél-Alföldi Művészeti Körnek.
Bakos Erika művei:Kérdések
Ma ki jó, és ki a rosszabb, mi dönti el?
Irigység, s közöny hangjaira ki felel?
Mondd ki az?
- Kire ma még felnézhetek,
és mások előtt, akit nem szerethetek.
Ki az?
- Aki megmondja ez most "nem jó,"
s érzed, lelkében igaz minden szó.
Milyen vagyok?
- A nagy többség szemében,
talán álarcot is használnak előttem?
S egymás előtt mindig jót mutatnak,
szíveket vagy bántást osztogatnak?
Mi dönti el?
- Hogy ki a jó ember,
viták hevében igaz szó a fegyver?
Nincs már többé szeretet?
- És hol van az egymás iránti tisztelet?
Szomorú egy világ!
Csak megbúvó pillanatokban hullajtunk,
embertársaink felé könnyeket.
(2011. február 1.)
Ki mondja el...
Ki mondja el, hogy ott fenn
az a csillag mért ragyog?
Könnyes szememben az élet
szomorúságot mért hagyott?
Ki mondja el, a fényes Nap
honnan veszi bíbor szirmait?
Ha a fájdalom lelkembe fagy,
szeretetre mégis mért tanít?
Ki mondja el, hogy a mezőn
ezer színben mért nyílik virág?
Ha a szívem örökre össze is tört,
megtalálom újra életem fonalát?
Mégis ki mondja el, ha meghalok,
a kérdésekre választ hogy kapok?
Hogy mért bíbor szirmú a Nap,
és fenn az a csillag mért ragyog?
(2010. augusztus 3.)
Gyilkos szavak
Mint nyíl ahogy
a húsba mélyed,
szavad oly fájón
fúródott belém.
Arcomon nem
ragyognak fények,
mély bánat képei
villannak elém.
Ne mard sebes
szívemet jobban,
szemem sarkában
könny reszketett.
Lelkem itt fekszik
előtted holtan,
gyilkos szavaddal
ölted meg szerelmemet.
(2010. július 27.)
Még itt vagyok...
Még itt vagyok - a lelkem
üveggolyóba préselve várja
a szabadulást, hogy milliónyi
fénycseppé olvadva, együtt
ússzon a világok óceánjában.
Mégsem sietek, van idő.
Bár testem páncélja régen
megkopott, még itt reám
a Föld végtelen útja vár,
s az ócska mellvért alatt
féktelen szív dobog.
Még itt vagyok
egyelőre maradok.
Lelkem üveggolyói,
ti csak várjatok...
(2010. augusztus 5.)
Viszontlátásra...
Viszontlátásra, Kedvesem!
Szívem hiába téged akar,
rólunk nem írt a sors könyve,
s nem szól már szerelmes dal.
Viszontlátásra, itt a vége!
Nem hallod fájó vallomásom.
De éjjel ha a holdat nézem,
csókod még itt ég a számon.
Viszontlátásra, már örökké!
Szerelmet keres e földi szív.
Majd újra ott áll ajtóm előtt,
s lágy-édes boldogságra hív.
Viszontlátásra, Kedvesem!
Légy boldog csak ezt kívánom.
Gyönyörű volt ez a szerelem,
de szívem előtted, már bezárom.
(2010. augusztus 27.)
Vigyél magaddal
Anyám vigyél magaddal...
Ahol csendes sírok között,
mélyen megérint a gyász.
Ott majd megkérdezem tőled,
csonka keresztek mögött,
halottakra, mondd, ki vigyáz?
Mért nem ragyog a fény,
a kopár sírhantok fölött?
Pedig Anyám nézd csak...
A temető csillagkönnyes
ünneplőbe öltözött.
Anyám, mondd, te látod...
A sírokon angyalok ülnek,
halottaknak e szép napon,
lágy zenét hegedülnek.
Anyám szoríts magadhoz...
Nézd, könnyeket sodor a szél,
és suttogó imák hangjaira,
minden holt lélek útra kél.
(2010. október 21.)
A felhőkön át
Halkan gyere szobámba,
csendben mint a gondolat.
A felhőkön lépkedve járj,
ne tipord el a vágyakat.
Ülj le mellém kedvesem,
a kezem kezedbe téved.
Édes álmokra jöjj velem,
hol zenét hallgat a lélek.
Együtt repülünk örökre,
nincs idő se fájó pillanat.
Lélektestünk immár nevetve,
szabadon járja az álmokat.
(2010. július. 17.)
Aki látta...
És látta, hogy az
utcán bukdácsolva
lépked a szegénység,
mint nyüszítő eb,
kibe nagyot rúgtak,
mert kenyérért koldult,
mégsem kapott.
Akkor látta az anyát
könnyel szemében,
ki félve nézi gyermeke
sóvárgó pillantását,
s gondolkodik mit ne
vegyen, hogy jusson
arra a szelet csokira.
Majd látta a kuporgató
nénikét, ki a boltban
kenyeret, tejet keres,
pénze csak erre futja.
Látta a hideg szobát,
hol csonttá fagyott
nincstelenség ruháját
öltötték a halottra,
aki a közöny miatt
reggelre megfagyott.
Látta a kínzó fájdalmat
az arcokon,
akik szakadék szélén álltak,
amelyet a szegénység
ásott egyre mélyebbre,
s az élet fonalán rettegve
egyensúlyoznak,
nehogy lehúzza őket
a szédítő mélység,
magával ragadva
utolsó kincsüket,
a szeretetet és a hitet.
***
Majd kérdezi...
Van még kiút?
(2011. január 8.)
Beköltöztél a szívembe
Beköltöztél magányos szívembe,
s szerelmet hoztál kopár falai közé,
a boldogság virágait elültetve benne,
terítettél sziromfátylat fájó álmaim fölé.
Elrejtőztél mélyen, de én megtaláltalak,
s lettél a napfény magányom erdejében,
majd éjjel hold, mely hangtalanul simogat,
rég feledett vágyakat felidézve testemben.
Csillagként jöttél mint egy fényrobbanás,
Vigyázom fényed és szerelmed örökre,
nem hittem, hogy érhet még ilyen varázs,
S beköltöztem én is szerelmes szívedbe.
Még fáj...
Még fáj ha látlak,
karod rég mást ölel,
a szerelem hangjaira,
ma már csak ő felel.
Még fáj ha hallak,
hangodban éles tőr,
szívembe írt szavaid,
úgy éget s meggyötör.
Még fáj bent a lélek,
kínoz az örök mélység,
voltál nekem minden,
ma könny, s üresség.
Csitt most...
Csitt most kedvesem,
hallgasd ahogy szívem
csendben megnyugszik,
gyűrött takaró rejti még
az éj legszebb álmait.
S hol a hajnali napsugár,
nevetve simogat, nézd
kedvesem, szerelmünk hoz
életünkbe boldog napokat.
Síró ég...
Sír az ég!
- szüntelen hull sós ízű könnye,
- elöntve lassan mindent,
- házat, várost s embert örökre.
Sír a föld!
- rázkódik a sok fájdalomtól,
- rombolva szét minden életet,
- Isten könnye hull a sok halottól.
Sírj ember!
- hisz minden baj tőled ered,
- gyarlóságod és kapzsi léted miatt,
- az ég s föld könnye lassan jéggé dermed.
De csak én sírok...
Szólj hozzá
Erika [ 2011-01-13 18:32 ]
Köszönöm Nektek Józsi és István!
szucsistvan [ 2010-12-29 09:08 ]
Nagyon szép a beköltözésed
BUÉK neked
Hajdrik JÓZSEF [ 2010-12-23 22:22 ]
Végre, hogy rád találtam, jelen esetben az itteni oldaladra! Szép a lelked, és a belőle feltörekvő érzések! Gratulálok hozzá: Józsi!
Bakos Erika [ 2010-08-18 20:23 ]
Kedves Renáta!
Köszönöm szép soraidat, igen sajnos még fáj, de mint sok minden máson ezen is túl leszek egyszer. A sírás tényleg gyógyít, ha nem visszük túlzásba.:) Ölellek: Erika
Renáta [ 2010-08-17 23:41 ]
Kedves Erika!
Lehet, a sötétszürke (majd'fekete) lényemből ered, az én kedvencem:
a "Még fáj..." De a tisztaság , s a szeretet is tetszik, amely egyébként tükröződik, ahogy olvaslak...! -És ne sírj! (bár gyógyít is állítólag-,hmm?!)
Üdv.: Csillik Renáta
Barna János [ 2010-07-10 22:14 ]
gratulálok.nagyon szépek
Bakos Erika [ 2010-07-10 09:34 ]
Kedves Mygan! Örülök, hogy itt lehetek.
Üdv. Erika
Bakos Erika [ 2010-07-10 09:33 ]
Kedves Bea! Köszönöm szépen.
Mygan [ 2010-07-09 20:38 ]
Köszöntelek!
Bánfi Bea [ 2010-07-09 20:06 ]
Kedves Erika!
Én is üdvözöllek köztünk!
Nagyon jók a verseid, tele érzelmekkel. Könnycseppet csal az ember szemébe, akármelyiket olvasom. Kellemes és fájó emlékek jönnek elő, de ez nem baj, hisz hozzánk tartoznak. Érdemes írnod, hisz másokra is hatással van, és az nagyon jó.
Barbara [ 2010-07-09 15:58 ]
Kedves Erika, szeretettel üdvözöllek én is a Körünkben!:-)
Szécsényi Barbara
Bakos Erika [ 2010-07-08 16:00 ]
Köszönöm kedves Ancsa!
Örülök, ha tetszett.
Üdv. Erika
