A nevem Kendrusz Gergő! A barátaim azt mondják, érdekes vagyok, de én úgy vélem, hogy mindig azoknak érdekes egy ember, akik képesek meglátni benne mindazt, ami naggyá teszi.
1991.09.20.-án születtem Szegeden. Jelenleg is Szegeden élek és nem tervezem, hogy a közeljövőben változtatni akarnék ezen.
Versekkel átfogóbban 1,5 éve kezdtem el foglalkozni. Egyik legjobb barátom Ákos noszogatott, hogy ne adjam fel, mert még megérik a munkám gyümölcse! Hát igaza volt! Minden kezdet nehéz és ez nálam se volt másképp. Első verseim szolid kis környezethez íródtak, egy pár hónappal ezelőtt viszont átléptem egy szintet ahol már publikálásra érdemes verseket kezdtem írni. Azóta is célom hogy megtartsam magam a publikáltatók között, hogy verseimet minél többen és többen olvashassák.
Kendrusz Gergő művei:
Fülledt nap
Fülledt a nyári délután van ki levegőt se kap,
fényes, vaskos sugarait szórja ránk a nap,
nincs olyan ember aki bírná ezt a kínt,
de felfedeztem egy nőt ki iszik odakint.
A tébolyító hőségben ő se bírja tovább,
beáll egy fa alá, majd hűsíti magát,
lengén van öltözve de azt is már sokallja,
így frissen töltött vizét magára locsolja.
Kristálytiszta élet pereg le a testén,
a látvány amit mutat falra illő festmény,
a csodás látvány elillan a nő végre lehűlt,
az én szívem is végre lenyugvóra került.
Vihar
Látom a fényt, látom a tényt,
hiányod már megint kísért!
Heves szél fúj, már nagyon fázok,
érzem, hogy újra karodba vágyok.
Olyan mint te, vagy olyan mint én,
sose lesz több a világ tengerén,
céltalanul hajózunk, vihet az ár
a horizonton túl boldogság vár?
A szél egyszer csak lecsendesül,
a hideg tenger, a csendre hevül
forró habjai a hajóba csapnak,
de ellen állunk a háborgásnak.
A vihar tovaszáll, az ég is ragyog,
te akkor is szeretsz, ha szétszórt vagyok
a parton fekszünk egymáshoz bújva,
már érzem a lelkem, érzem újra.
Őszváró
Hűvös szél fújja meg bársonyos arcom,
susogó lombok táncolnak a parton.
Egy színekben pompázó lepke száll a partra,
valaminek a kezdetét, s végét sugallva
A patakba csobban egy jóllakott béka,
tekintete a habokból még feltűnik néha,
a természet lágy ölére néma csend ült,
a fergeteg hatására, a környezet lehűlt.
Egy gyermeki lélek játszik a vízben,
meglát egy árnyékot , de nincs nap az égen
a sötét árny suhanva átölel mindent,
magával ragadja az ártatlan lelket.
Az eső elered semmi sem száraz,
a csillogó aranycsepp, nyugalmat áraszt,
míg legördül egy virágon, az élet harmata,
megtalálom lelkem, a zivatart hallgatva.
Szólj hozzá
Annamari [ 2011-03-03 08:48 ]
Könnyed stílusban írsz.
Jó volt olvasni.
Üdv: Annamari:)
Jagi [ 2010-12-08 16:23 ]
Hozott isten közöttünk Gergő. :)
Kendrusz Gergő [ 2010-12-05 22:29 ]
Köszönöm szépen! Én is örülök hogy felkerültem! Megtisztelő hogy köztetek vagyok! :)
Ákos [ 2010-12-04 23:02 ]
Halihó mester! :) Üdv a csapatban :)
Mygan [ 2010-12-04 12:48 ]
üdvözöllek
Bea [ 2010-12-03 04:58 ]
Örülök, hogy végre köztünk vagy! Az" Őszváró" című műved az, ami a legjobban tetszik. Színes és teljesen magam elé tudom képezni a tájat. GRATULA!!!!
