Bejelentés



Dél-Alföldi Művészeti Kör
"Minden művészet: világmodell. Az "egészről" készült híradás." (Pilinszky János)

MENÜ












Dezső Anna

Dezső Anna művei:

Útjelző Pár kavics kocog már csak a tarisznya alján, a hamuban sült is elfogyott. A magammal hozott majd’barna bor két cseppje riszál az üvegben, ahogyan ballagok. Erdő. Köröttem törzsek. Felettem zárt kupola. Rengeteg. Összekusza ágak közül rekedten susog a mély: “Nincs veszély, gyere, nincs veszély!” Lépek. Tudom, hogy visszaérek. Tenyeremben izzad a kavics. Egyet az útra, kettőt az útra, a harmadik koppan (“siess, szaporán, gyorsan!”), a negyedik szépen látszik a sorban. … A túloldalon mikor kiérek, az utolsó kavics; legyen a tiétek. Én hazatalálok, én hazaérek. (Félek. Hosszú utazásai közben elég kövecske van-e a zsebében… Elég-e a kavics, hogy ő is hazataláljon, hazaérjen?) Pillámon minden hajnalom Azt hittem, hazugság; létezel. (Olyan sokszor becsapott már az élet.) Lemondtam rólad, már nem vártalak. Ó, dehogy vártalak már téged… Csak vittem a tarisznyát, benne a sok hideg, kínos bájjal. (Megfeküdte gyomrom, kikezdte a májam. Ragyogó szememből eltűnt már a szín is. Becsaptam magam így is, meg úgy is.) Foghíjas mosollyal, lassú léptekkel cipeltem és néha belevarrtam némi foltot hogy bírja, ó, hogy bírjon minden hazugságot… Aztán egyszer csak leszakadt a vállpánt. (Elnyűtte a könnyem.) Leesett a batyum. Utánaköptem. Ó, dehogy vártalak már téged. De minden fűszálba, minden rögnyi földbe, madarak röptébe, minden folyómederbe vésve van a végzet: szeresselek, ó, szeresselek téged. Létezel. (Már nincsen tarisznyám.) A pillámon harmat ül minden hajnalon. Ez volt minden vágyam. Hagyom. Olyan néma már Már más a fénye a napnak. Vakotás ragyogás… Az árnyék is fakó, elnyúlva kushad a sprőd füvön. A napraforgótábla barna mocsár. Kopár búzatarlón a varjak riadt leple olykor-olykor összeáll. A verebek csendesednek. Nyílik még a rózsa, az őszi eper is beérik. Darazsak becézik szemét egy döglött galambnak. Éjjel hideg csókkal ébreszt a nyárvég, dermed a vér. Olyan néma már… Olyan halk, eltűnő, elbújó élet. Harsogózöld levelén a fügének nyomot hagyott egy elköszönő. Sóhajnyi súllyal, törött szárnyakkal suhant: a pillangó alázuhant. Olyan néma már… Olyan halk, eltűnő, elbújó élet. Azért is! Gyakran ötezrem sem maradt fizetés után.vers (2000akárhány nyarán, tavaszán, de ősszel, tavasszal sem jutott ennél több.) Csöpp kenyér. Kicsi margarin úgy hat napig. (A hűtőmben tériszony lapít…) A mai napig csúszkálok hátán a jégnek. De megélek. (Élek.) Isten engem úgy segéljen, azért is! Azért is megélek! (Bár veszettül csúszik a jég és néha elhasalok, vadul siklom át. Holmi törött karok mit nekem! Engem keményfából faragott, tölgyfából hasított világra a Jóisten.) Hol a miamanó? Amikor kislány voltam és az erdőt jártuk (anyámmal, húgommal és Palival), minden manóitatónál megálltam. A lehetőség, hogy apró, zöld ruhás pindurok (akik még nálam is kisebbek) járnak inni ide, földbe vert a gyökereivel. Az itatók mellett heverő makk-kupákon látni véltem a rászáradt nyálat, és a ha felnéztem, az égig érő tölgyek törzsén pöttöm kéményeken szökött a füst… A gomba illatát kezemen szétmorzsolt lemezeivel hazaviszem és csak vacsora után mosom le. Gyakran rágcsálom a fenyők fanyar tűlevelét. A vaddisznók, őzek lábnyoma most is hónapokra a sárba köt. Az erdőt járjuk (kedves meg én), minden manóitatónál megállok. Az eshetőség hogy lehettek… földbe ver a gyökereivel. Időnként hazaviszek pár makk-kupát, vizet teszek bele és kiteszem az asztalra. Talán… (voltam kislány is) Mindennapi Amikor száraz lapáttal alányúlnak a testnek hűvös nyál édes keserve szalad a nyelv köré a várakozás összekapja a gyomrot megizzad a homlok dermed a könny a félretett bánat hökkenve torpan szunnyad a közöny s csak kicsit topog a nyugtalan láb az ököl dúltan nyit és csuk fogna már és tépne szét és tömne be… Szelíd, éhes bolond áll a kemence előtt. Téged is illet! Mert széjjelszórták, ami Téged illet. Eltévedt tündérpor csillog a más szemén. Becsapott hitek kószálnak bennem vakon és mást nem tehetek: hagyom hogy szédülten vesszenek… A remény szakadt, szürke, foltos palástja alatt talán… flitteres ruhában ott a jövőd. A költő a tölgyszekrény előtt térdel A költő a tölgyszekrény előtt térdel. Kutat, a nyikorgó ajtó rácsukódni látszik… ”Pedig ide tettem” –dohog. ”Tanulságot vonok magamról; a memóriám egyre ritkább, inkább hagyni kéne a fenébe az egészet… Versek, prózák… Pf! Kacatok!” A szoba már szaglik az egérszartól. Homloka izzad, gyomra remeg. ”Azannya! A tucat télibugyogó bezzeg itt!” Csak ketet, majd matat. Zörgős pauszpapírral vacakol. A naftalinnal tartósított, biztos helyre tett, puha frottírba csomagolt múzsa - mikor már nagyon későre járt, és a költő kipurcant -, végre meglett. Ihaj-duhaj Egyszer élünk, dögöljenek a versek, pusztuljon a próza! (Már untam a rácsapott párizsit.) Irodalomba csomagolt kenyérre kent mondatok csorgatva méz szavak. Befalt szendvics. Jót böfögünk. Másnap távozik. Mert egyszer élnünk kell… Országomat egy... Női tény és erény, kiváltság hogy megkapom! A hatalom nálam, enyém az egész bi-ro-da-lom. Marokra fogom, húzom, tolom, ide nekem mindet, csepp se maradjon el! A partvis, a rongy, a tövig letört köröm, a behasadt, felázott hús, a puccos placc: MIND ENYÉM! Kiszárad Itt ülök, és nézem, hogyan siklik az élet el. Percre papíron megáll, aztán tintafolyással egyre fogy. A gondolatok összefagyva dermednek az agyban. (Be kéne fűteni…) Gyors rebbenéssel szalad a tollszár. Lassan kifogy a szín.

Csábítás A Bűn rám borulva suttogott: “Nézd csak! Ki megy amott az utca túlfelén?” (Egy padon ültem éppen, és megfeszülve, keresztbe rakott combokkal bámultam a pompás vadat.) “Nézd a szélles vállakat, az izmok íve hogy szalad a csontok vonalán… A szűkre szabott szem, ahogyan rádtekint. Kacsint! Látod? Megtorpan a perc; - összeforr a szemsugár. Hagyd magad! Add magad! A trófea kölcsönös lehet. Ki a vad, ki a vadász - egyremegy. Lihegő gubancként hempergő gyönyörben nincsen fegyver, nincsen áldozat. Nincsen kárhozat sem.” Így sutyorgott fülembe a Bűn. Én kacagva félrelöktem, majd ringó csípővel, felvetett fejjel: elsiettem.

Tintapaca Születtem, nőttem, tanultam, szerettem, szültem, éltem, kacagtam, sírtam, írtam… A fenekem, mellem hol lapos, hol kerek. Dühöngök, hallgatok, énekelek. Írtam, írok, írni fogok. Minden betű magam vagyok. Minden szó vallomás. Minden mondat üzenet. Minden írás tanulás, tanítás. Sírva írok, írva sírok, nevetve írok, írva nevetek. Ha szeretek írom, ha gyűlölök, írom. Bírom. S te? Te bírod?

Akácvirágos szerelem Mindig a szerelmet fogtam karon. Nem kellett sohasem a pompa. Szórtak elém igazgyöngyöt, hamis vagyonért le nem hajoltam. Csak a szerelmet akartam, az akácvirágos szerelmet. Kaphattam volna hintót lovastól, hogy talpam ne érjen a földre. De én élveztem hogy lábujjam közt cirógat az út pora. Szomjamat olthattam volna nektárral, de többet ért a patak édese. Palota lehetett volna, hol lakom, de én susogó fűben jobban álmodom. Szerelem, rongyos szerelem… mégis… mégis… Mentem, rohantam utána, akár a pokolba is. Nem kaptam ingyen. Magammal fizettem. És Istenem! De jó így – szegényen és mégis boldogan. Mindig akácvirágos szerelmet akartam…

Repedt Carrarában jártam: csak itt adnak márványszívet. (Fizettem érte - nem keveset.) De tartós, szép, fénye van. Örök. Csak… hideg. Mellkasomra időnként ráhullik egy – egy könny. Bőrömre néha ráborul egy tenyér. Számra tapad a csókok édese. Robban a márvány. Majd újra fagy…

Mondd, mit akarsz! Mondd, mit akarsz a szerelemtől? És adsz-e érte vastag aranypénzeket? Mivel fizetsz? Odaadod érte a lelkedet? Húzod-e majd a pokolban az elkárhozottak szekerét, habzó szájjal, üres szemgödörrel, csupasz, rezgő inakkal míg Világ a Világ? Mondd, mit akarsz a szerelemtől? Vággyal telt pár ezer éjszakát, ételt az asztalra, tiszta ruhát, csendet, nyugalmat, mit néha megtör a dac? A szerelemtől mondd: mit akarsz?

Mágus kékeres kalapáccsal ütött a vasra előtte festékesdobozba dermedt színt oldott ki csapva a dobozra aztán hopp egy csokrot rántott elő néha mikor félrenézett kisujjából pattant ki az igézet: köbmétereket hasított szilánkra nem menekült se fa se fém se más az egész egy óriási VARÁZSOLÁS én tátott szájjal bámulom lecsorgó nyálamat is hagyom szemem tág benne a pupilla résnyi … férfi … az egész egy ölelésnyi tény

Elm utca (Üvöltöttem, behasadt a torkom. Álommanó hátamba nyomta a kést. Délben még krumplit pucolt vele, vajon kapok-e vérmérgezést? Sipkáján a bojtok vígan lebegtek, én sikoltottam, ő bőszen röhögött.) Letarolt lombú éjszakák mögött nincsen fedezék ha izzaszt a nap, nincsen fedezék ha ver fagyos eső. Kizöldell-e még valaha az álmom a vállig lefejezett törzsek nyakán (hol megbújhatok) hogy rémálom-manó ne találjon rám?




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



zana [ 2010-08-14 07:24 ]

Szia Méri.:) Igen, körözünk, bár én magamat csak konctagnak (kértem egy koncot:))vallom, ugyanis bepofátlankodtam. Szerettem volna IGAZI művészek közé tartozni, akiket "ismerek", tisztelek, stb.. A poet már egy felhígult(annak ellenére, hogy sokat köszönhetek az oldalnak!) khmmm hogyismonggyam... fröccs.:)



Marie [ 2010-08-10 17:20 ]

Szia kör-társ! Körözünk? :-)))
Tetszik, amit olvastam, bár ez nem újság. :-)



Dezső Zanami Anna :) [ 2010-08-03 08:25 ]

:) Drága, Bea, nincs mit szégyellned! Most már... :))))))) Ölellek, köszönöm, hogy tetszem. Pusz.



Bea [ 2010-08-02 20:42 ]

Szia Anna!
Szégyellem, hogy csak most néztem meg tüzetesebben a verseid! Nagyon nagy élménytől fosztottam meg magam. Nagyon tetszik a szókimondásod és az "akácvirágos szerelem" :)))))



Zanami [ 2010-07-23 21:19 ]

:) Tátsd tiszta szívvel, velem együtt! Ma is láttam egy repülő sültgalambot.:) De sajna jön a hidegfront, így elszállt dél felé... Felétek! :)



Barbara [ 2010-07-21 11:49 ]

szia Anna!

ami szíveden a szádon, mi meg táthatjuk!:-)

Üdv itt is!:-)




Zanami [ 2010-07-20 20:46 ]

Jah, s hogy így. :)



Zanami [ 2010-07-20 20:46 ]

:))) Köszönöm, hogy hozzámszóltatok. Üdv.



Annamari [ 2010-07-19 06:41 ]

Szia Anna.
Egészen egyedi képeid vannak.
Tetszik, hogy nem a megszokott.
Üdv: Annamari



Jagi [ 2010-07-18 12:57 ]

Hm... ;)



Dezső Anna (Zanami) [ 2010-07-15 19:09 ]

:)



Sanyi [ 2010-07-15 17:57 ]

Szia Anna! Örülök, hogy itt vagy!



Dezső Anna [ 2010-07-15 15:58 ]

Köszönöm, hogy körözhetek a körötökben.:)











Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!