Bejelentés



Dél-Alföldi Művészeti Kör
"Minden művészet: világmodell. Az "egészről" készült híradás." (Pilinszky János)

MENÜ










Bakos Erika

Bakos Erika vagyok. 1960. február 14- én születtem Szegeden. Egy pici faluban élek, melynek neve Dóc. Özvegy vagyok, van két nagy fiam. Gondolataimat a férjem halála óta próbálgatom papírra vetni. Nincs irodalmi képzettségem, szakmunkásként dolgozom ma is. Nagy öröm volt számomra, hogy regisztráltam a Poet.hu oldalára, és hogy tagja lehetek Dél-Alföldi Művészeti Körnek.

Bakos Erika művei: Kérdések Ma ki jó, és ki a rosszabb, mi dönti el? Irigység, s közöny hangjaira ki felel? Mondd ki az? - Kire ma még felnézhetek, és mások előtt, akit nem szerethetek. Ki az? - Aki megmondja ez most "nem jó," s érzed, lelkében igaz minden szó. Milyen vagyok? - A nagy többség szemében, talán álarcot is használnak előttem? S egymás előtt mindig jót mutatnak, szíveket vagy bántást osztogatnak? Mi dönti el? - Hogy ki a jó ember, viták hevében igaz szó a fegyver? Nincs már többé szeretet? - És hol van az egymás iránti tisztelet? Szomorú egy világ! Csak megbúvó pillanatokban hullajtunk, embertársaink felé könnyeket. (2011. február 1.) Ki mondja el... Ki mondja el, hogy ott fenn az a csillag mért ragyog? Könnyes szememben az élet szomorúságot mért hagyott? Ki mondja el, a fényes Nap honnan veszi bíbor szirmait? Ha a fájdalom lelkembe fagy, szeretetre mégis mért tanít? Ki mondja el, hogy a mezőn ezer színben mért nyílik virág? Ha a szívem örökre össze is tört, megtalálom újra életem fonalát? Mégis ki mondja el, ha meghalok, a kérdésekre választ hogy kapok? Hogy mért bíbor szirmú a Nap, és fenn az a csillag mért ragyog? (2010. augusztus 3.) Gyilkos szavak Mint nyíl ahogy a húsba mélyed, szavad oly fájón fúródott belém. Arcomon nem ragyognak fények, mély bánat képei villannak elém. Ne mard sebes szívemet jobban, szemem sarkában könny reszketett. Lelkem itt fekszik előtted holtan, gyilkos szavaddal ölted meg szerelmemet. (2010. július 27.) Még itt vagyok... Még itt vagyok - a lelkem üveggolyóba préselve várja a szabadulást, hogy milliónyi fénycseppé olvadva, együtt ússzon a világok óceánjában. Mégsem sietek, van idő. Bár testem páncélja régen megkopott, még itt reám a Föld végtelen útja vár, s az ócska mellvért alatt féktelen szív dobog. Még itt vagyok egyelőre maradok. Lelkem üveggolyói, ti csak várjatok... (2010. augusztus 5.) Viszontlátásra... Viszontlátásra, Kedvesem! Szívem hiába téged akar, rólunk nem írt a sors könyve, s nem szól már szerelmes dal. Viszontlátásra, itt a vége! Nem hallod fájó vallomásom. De éjjel ha a holdat nézem, csókod még itt ég a számon. Viszontlátásra, már örökké! Szerelmet keres e földi szív. Majd újra ott áll ajtóm előtt, s lágy-édes boldogságra hív. Viszontlátásra, Kedvesem! Légy boldog csak ezt kívánom. Gyönyörű volt ez a szerelem, de szívem előtted, már bezárom. (2010. augusztus 27.) Vigyél magaddal Anyám vigyél magaddal... Ahol csendes sírok között, mélyen megérint a gyász. Ott majd megkérdezem tőled, csonka keresztek mögött, halottakra, mondd, ki vigyáz? Mért nem ragyog a fény, a kopár sírhantok fölött? Pedig Anyám nézd csak... A temető csillagkönnyes ünneplőbe öltözött. Anyám, mondd, te látod... A sírokon angyalok ülnek, halottaknak e szép napon, lágy zenét hegedülnek. Anyám szoríts magadhoz... Nézd, könnyeket sodor a szél, és suttogó imák hangjaira, minden holt lélek útra kél. (2010. október 21.) A felhőkön át Halkan gyere szobámba, csendben mint a gondolat. A felhőkön lépkedve járj, ne tipord el a vágyakat. Ülj le mellém kedvesem, a kezem kezedbe téved. Édes álmokra jöjj velem, hol zenét hallgat a lélek. Együtt repülünk örökre, nincs idő se fájó pillanat. Lélektestünk immár nevetve, szabadon járja az álmokat. (2010. július. 17.) Aki látta... És látta, hogy az utcán bukdácsolva lépked a szegénység, mint nyüszítő eb, kibe nagyot rúgtak, mert kenyérért koldult, mégsem kapott. Akkor látta az anyát könnyel szemében, ki félve nézi gyermeke sóvárgó pillantását, s gondolkodik mit ne vegyen, hogy jusson arra a szelet csokira. Majd látta a kuporgató nénikét, ki a boltban kenyeret, tejet keres, pénze csak erre futja. Látta a hideg szobát, hol csonttá fagyott nincstelenség ruháját öltötték a halottra, aki a közöny miatt reggelre megfagyott. Látta a kínzó fájdalmat az arcokon, akik szakadék szélén álltak, amelyet a szegénység ásott egyre mélyebbre, s az élet fonalán rettegve egyensúlyoznak, nehogy lehúzza őket a szédítő mélység, magával ragadva utolsó kincsüket, a szeretetet és a hitet. *** Majd kérdezi... Van még kiút? (2011. január 8.) Beköltöztél a szívembe Beköltöztél magányos szívembe, s szerelmet hoztál kopár falai közé, a boldogság virágait elültetve benne, terítettél sziromfátylat fájó álmaim fölé. Elrejtőztél mélyen, de én megtaláltalak, s lettél a napfény magányom erdejében, majd éjjel hold, mely hangtalanul simogat, rég feledett vágyakat felidézve testemben. Csillagként jöttél mint egy fényrobbanás, Vigyázom fényed és szerelmed örökre, nem hittem, hogy érhet még ilyen varázs, S beköltöztem én is szerelmes szívedbe. Még fáj... Még fáj ha látlak, karod rég mást ölel, a szerelem hangjaira, ma már csak ő felel. Még fáj ha hallak, hangodban éles tőr, szívembe írt szavaid, úgy éget s meggyötör. Még fáj bent a lélek, kínoz az örök mélység, voltál nekem minden, ma könny, s üresség. Csitt most... Csitt most kedvesem, hallgasd ahogy szívem csendben megnyugszik, gyűrött takaró rejti még az éj legszebb álmait. S hol a hajnali napsugár, nevetve simogat, nézd kedvesem, szerelmünk hoz életünkbe boldog napokat. Síró ég... Sír az ég! - szüntelen hull sós ízű könnye, - elöntve lassan mindent, - házat, várost s embert örökre. Sír a föld! - rázkódik a sok fájdalomtól, - rombolva szét minden életet, - Isten könnye hull a sok halottól. Sírj ember! - hisz minden baj tőled ered, - gyarlóságod és kapzsi léted miatt, - az ég s föld könnye lassan jéggé dermed. De csak én sírok...


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Erika [ 2011-01-13 18:32 ]

Köszönöm Nektek Józsi és István!



szucsistvan [ 2010-12-29 09:08 ]

Nagyon szép a beköltözésed
BUÉK neked



Hajdrik JÓZSEF [ 2010-12-23 22:22 ]

Végre, hogy rád találtam, jelen esetben az itteni oldaladra! Szép a lelked, és a belőle feltörekvő érzések! Gratulálok hozzá: Józsi!



Bakos Erika [ 2010-08-18 20:23 ]

Kedves Renáta!
Köszönöm szép soraidat, igen sajnos még fáj, de mint sok minden máson ezen is túl leszek egyszer. A sírás tényleg gyógyít, ha nem visszük túlzásba.:) Ölellek: Erika



Renáta [ 2010-08-17 23:41 ]

Kedves Erika!
Lehet, a sötétszürke (majd'fekete) lényemből ered, az én kedvencem:
a "Még fáj..." De a tisztaság , s a szeretet is tetszik, amely egyébként tükröződik, ahogy olvaslak...! -És ne sírj! (bár gyógyít is állítólag-,hmm?!)
Üdv.: Csillik Renáta



Barna János [ 2010-07-10 22:14 ]

gratulálok.nagyon szépek



Bakos Erika [ 2010-07-10 09:34 ]

Kedves Mygan! Örülök, hogy itt lehetek.
Üdv. Erika



Bakos Erika [ 2010-07-10 09:33 ]

Kedves Bea! Köszönöm szépen.



Mygan [ 2010-07-09 20:38 ]

Köszöntelek!



Bánfi Bea [ 2010-07-09 20:06 ]

Kedves Erika!

Én is üdvözöllek köztünk!
Nagyon jók a verseid, tele érzelmekkel. Könnycseppet csal az ember szemébe, akármelyiket olvasom. Kellemes és fájó emlékek jönnek elő, de ez nem baj, hisz hozzánk tartoznak. Érdemes írnod, hisz másokra is hatással van, és az nagyon jó.



Barbara [ 2010-07-09 15:58 ]

Kedves Erika, szeretettel üdvözöllek én is a Körünkben!:-)

Szécsényi Barbara



Bakos Erika [ 2010-07-08 16:00 ]

Köszönöm kedves Ancsa!
Örülök, ha tetszett.
Üdv. Erika



Kapocsi Ancsa [ 2010-07-08 14:16 ]

"gyűrött takaró rejti még
az éj legszebb álmait."

Lopva jött hangulat, tetszik.
Üdv:)



Bakos Erika [ 2010-07-08 06:25 ]

Köszönöm kedves Sanyi!



Sanyi [ 2010-07-07 22:16 ]

Isten hozott, kedves Erika!



Bakos Erika [ 2010-07-07 20:14 ]

Köszönöm Kedves Jagi :)
Örülök, hogy itt lehetek.

Üdvözletem : Erika



Jagi [ 2010-07-07 19:48 ]

Kedves Erika, légy üdvözölve körünkben. :)))

Üdv, Jagi







Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!