Bejelentés



Dél-Alföldi Művészeti Kör
"Minden művészet: világmodell. Az "egészről" készült híradás." (Pilinszky János)

MENÜ












Bozó Mónika Veronika

Bozó Mónika Veronika vagyok, Szentesen születtem, de gyermekkorom óta Hódmezővásárhelyen élek. Első verseimet 1989-ben írtam, akkor már jócskán kivettem a szerepemet az életből, legalábbis akkor ezt hittem és ennek hatására kezdtem írni. Ma már tudom, az ember nem lehet elég tapasztalt az élethez:).Gondolataim vetem papírra, mások verseknek nevezik.:)

Részt vettem egy pályázaton, így sikerült bekerülnöm a Szárnyaló Képzelet c.művészeti folyóiratba. A folyóirat megjelentetett Antológiákat, és lehetőséget adott rá, hogy írásainkat a világban szétszórtan élő honfitársaink is olvashassák. Jelenleg a Kárász József Alapítvány tagja vagyok,valamint a Poet-en és a Napkorongon is jelennek meg írásaim.

Bozó Mónika Veronika művei: Szerettem egy álmot Szerettem egy álmot egy ostobát, melyben minden szép és jó, sohasem kopnak a kövek s az idő sem bitorló. Szerettem egy álmot egy rózsaszínt, káprázatosan bóditót, melyben nincs ki érezné a kínt, életerőset,hódítót. Szerettem egy álmot melyben nem léteznek csak virágok, tiszta szavak,hangok, tengermosta partok káprázatos és vad világok. Szerettem egy álmot melyben teret hódít a mámor adott a jelen, megszűnik tér és idő, eltűnik a közel s távol. Szerettem egy álmot melyben életre keltek a dallamok, otthonra leltek a kietlen lelkek, táncot jártak és magukkal ragadtak a szólamok. Szerettem egy álmot mely oly távoli már, megcsorbult,megkopott, eltünt,elárult,eloszlott, azóta is fáj. Szerettem egy álmot egy mostohát.... 2011.07.15 Elszakadás Lényed teljesen megigézett, bensőm elárasztotta a "vad végzet"! Útvesztőbe keveredtem, te vezettél, de elvesztettelek, s te eltűntél. Sötét homályba tévedt testem, segítségért kiáltott rémült lelkem. Nem kerestél meg, nem találtam rád, zokogva futottam az útvesztőn át! Kétségek kapuján zuhantam keresztül, éreztem: lassan testem elgyengül. Mentem előre bár semmit sem láttam, a szakadék szélén épp-hogy megálltam. Megingott testem... hitem, csak egyet kellett volna lépnem... Éles sikoly tört fel lelkemből, őrült vadság sodort el a szakadék széléről. Feloszlott a homály, eltűnt a szakadék, s az egész már csak egy fájó emlék. Őrült álom volt ez, de felébredtem, Ne! Ne keress többé, mert lelkem elveszítem! Hiányzol Arcod oly távol ködlik fel tétován, vonásaid már csak a felhők között kutatom, ne félts engem, célom hajszolva szárnyalok úttalan-utakon... Fáradtak álmaim, de beteljesedésre várnak, egyre űznek szélsebesen a legédesebb vágyak. Suttogásod már csak a szél hordozza, de felerősíti lelkem rejtekén emléked, s egy foszlányt mely rólad él, bennem, örökkön örökké! A pillanat Minden nap megér egy pillanatot, minden pillanat elsodor egy napot, sok nap múlik el egy pillanat alatt, kellemesen, hiszen Te vagy a pillanat! Amikor Amikor a könnycsepp úgy döntött előtör, amikor megjelent szívemben a tőr. Amikor rám tört a páni félelem, amikor úgy éreztem nem tudom élni életem. Amikor a magány rám tört és meg fojtott, amikor lelkem úgy döntött, hogy nem adja fel a harcot. Amikor éreztem: az életem nem véletlen, hirtelen magamhoz tértem, talpra álltam, és tovább léptem. Borzonglak Vágyom az arcod, vágyom a hangod, vágyom az órát s vágyom a pillanatot... Ajkaidról lehulló bókok ismét varázsittassá tettek, biztató szavaid éltető erőm lettek. Borzonglak, elrepít a mámor az éj szárnyán, Álmodlak s ölellek, kérve: vigyázz rám. Érjük el közösen a végtelent, kitagadva a lehetetlent, gázoljuk le a sors fintorát, éljük együtt az élet mámorát! Eressz be... Kutatom az ismeretlent, keresem az utat, járom a szél útját, követem a nap pályáját, megyek, megyek amíg lehet, hátha eljutok hozzád... Vajon ajtód nyitod előttem, mikor kopogok s szólok: eressz be, megjöttem? Átjáró Átjáró a múltba csak egy ajtó, hol nyíló, hol csapódó. Csak egy kellék mely jó ha van, de valójában hasztalan. Jó kinyitni belerúgni, felhasználni, jól bezárni. Csak egy ajtó a múltba, egy kellék a jelenhez. Ne sírj,ne nyikorogj!, léted úgysem foglalkoztat senkit! Ébredő lélek Még nem gyúltak dallamok bár már hallom a hívó szólamot. Még nem cseng nem rezdül, még nem bong nem pendül. Még néma és csendes nem győztes s nem vesztes. Csak van és létezik, egyre mélyül s nem vétkezik. Csak jönnek a percek kérlek maradj még veszteg, ne siess ne kapkodj, csak élvezd a pillanatot... Csak hallgasd egy ébredő lélek néma dallamát... Bozó Mónika Veronika (2011. február 2.)


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Bozó Mónika Veronika [ 2011-07-17 17:18 ]

Köszönöm:)



Renáta [ 2010-08-17 23:21 ]

Szia Móni!

Engem ez az "Átjáró" nyűgözött le legelőször is, most is, de nagyon!
Persze értékes és tetszik a többi is, (mondom én, mint amatőr olvasó, ha van ilyen):csakhogy ebben valami zseniális fogant, fogalmazódott meg általad!!!-szerintem,:)))))



Bozó Mónika Veronika [ 2010-07-17 21:04 ]

Aranyosak vagytok!Köszönöm a kedves fogadtatást!:)



Barbara [ 2010-07-17 13:58 ]

szia Móni, üdvözöllek én is itt (is):-)



Bakos Erika [ 2010-07-14 08:02 ]

Szia Mónika!

Nagyon szép verseid vannak!
Szeretettel Erika



Mygan [ 2010-07-13 23:12 ]

Köszöntelek Mónika.



Sanyi [ 2010-07-13 20:50 ]

Légy üdvözölve körünkben, kedves Mónika!



Marcsi [ 2010-07-12 18:53 ]

Szia :)
Tetszenek az írásaid... Érzelmesek...



Jagi [ 2010-07-12 15:45 ]

Na végre! Tudod milyen régóta várok erre a napra? :)))











Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!