Bejelentés



Dél-Alföldi Művészeti Kör
"Minden művészet: világmodell. Az "egészről" készült híradás." (Pilinszky János)

MENÜ












Szakál Magdolna

1974. november 4-én születtem Hódmezővásárhelyen, és ma is itt élek négy szép gyermek büszke anyukájaként. A szülővárosomat csupán néhány évre hagytam el, akkor sem laktam túl messzire tőle. Makón, az Espesrit-ház tövében éltem, és a József Attila Gimnáziumban tanultam. Ezt csupán azért említeném, mert `alkotásaim`-at is ott láttam először nyomtatásban, a JAG- Ifjúsági hírmondó hasábjain. Azóta van, hogy gondolataimat néha papírra vetem.

Bemutatkozásul: "Mi is kéne ide? Adatok? Vallomás? Hogy a hegytetőn a cél, s völgyben az állomás ... Minek, hisz nékem is mint másnak, a ma örömére jön egy fájó másnap."

A Lélekpercek, a Száz szerelmes vers , és a Megbúvó csillagok című Poet kiadványokban jelent meg egy-egy versem. Valamint az Aranyecset Szalon Száz rajz és gondolat az emberről című kiadványában két versrészlet.

Szakál Magdolna művei: jövök még de az már nem én leszek csak egy kifordult szószerkezet egy túlhúzott ékezet mi már az alatta lévő sor húsába mar vagy nem is jel leszek mit belétek karcol az emlékezet ráncként ülök fel minden anya homlokára aggodalom leszek rianás hangja a folyó felett vad szélvihar, vagy nem - orkán, fergeteg halkuló dobbanások moraja az is leszek páraként hullok a hajnalba veletek sóhaj leszek - sóhajod - egy fejfa felett Valaki jár a Golgotán valaki jár a hegyen, talpa nem érint füvet elhagyta e világot már... Valaki jár a Golgotán? félve figyeli a nép Krisztus? Ő talán? hűs szél leng, s nyugalom Valaki jár a Golgotán. valaki jár a hegyen hatalma van: türelem a csend honából visszaszáll Valaki jár a Golgotán... s a töviskoszorús félelem mi oly rég a vérben pihen a keresztről cseppenként lehull: Megnyílik az ég is talán... Valaki... a Golgotán! Meddig még? dunsztos párát ásító aszfalt vérébe mocskult századok lábbal tiport elgyávult asztag meddig tűr még gyalázatot? arany napon nőtt gazdag kalász miért hogy derékba tört? meddig nézzük mondd meddig még? hunyt szemmel az eljövőt meddig őröl sorsmalom? meddig zúzza életünk? lesz-e szem, mi megakasztja s szól - elég! elég már nekünk! meddig száll még néma sóhaj imára kulcsolt kezek fölött? s meddig dajkálunk agóniát a tárgyilagos való mögött? mennyi igazság maradt az ökölben? markol-e még esküszót? bibliát, tollat, kardot... vagy feledte már rég a Jót? Magamra ítélve gyerekként voltam gazdag lelence a létnek (egy grádics korhadása máig őrzi kincsemet) távoli szurdokban borókát szedtem (nagyapám tanított melyiket lehet) csak aztán jött az élet hivatalossá lett mindenem (anyám apám ellen uszított s nem hittem többé senkiben) aszfaltra marta fel szívemet egy csattanásnyi pillanat (azóta nem látta senki valaki akkor magával vitte: azt) puskapor, bikacsök, mögöttem összesúgó somolygó emberek bezárt lelkem azóta enyém átokverte tömlő csak a test s te, ki hiszed szerettél ismerni neked sem hagyom (egy volt, s talán úgy soha más ...de Ő már szelíd égi csillagom) nem vagyok áldozat sorsom mégis vezeklések sora (ezüstfelhőkön úszó álmaim elégtek csak sápadt hold őriz éjszaka) egyszerűbb lenne bűvös feledésben új hitekhez feszülni boldogan de akkor elárulnám... elárulnám Őt ...és önmagam Ne ölelj át! kérlek ma ne... ne védj! hagyj félni kell hogy valóságával átszáguldjon rajtam ez a nap s ha majd a fény kulcsát őrizni jő a hűvös alkonyat elbújva a város zajától - sudár nyírek alatt - had legyek magam kezed bársonygyolcsát most ne tedd rám áttetsző vagyok, mint a fellegek valami fojtva robbanás csendesedő érzése legyek csak szíved felett egy vékonyka ágon épp tavaszt búg egy gerlice - elbűvöl...bevallom éneke - meglassít, felemel s mint könnyű nyári zápor után a pára tölti meg minden sejtemet most, ma e dal vigyáz rám ne ölelj át! kérlek ma ne... Még úgy fogod hogy senki se látja maga sem érezheti csonthéja vagy mint mag nőhet fel benned - fekete földként ölel az Idő ellenedre is óvod pedig tudod atomjaidra tör s egy pillanat lesz mikor belehalsz majd úgy fogod azután, ahogy áttetsző felhő tartja a szivárványt, hogy díszítse az eget nap és vihar közt a szín csodáját párára hullt halálodban is Ő arassa le s csak figyelni vágyod a párosból egyet mert élni hagytad, születni Őt és lelked fölé szereted ha boldog... ...csak azt kívánom sírni sose lásd mert majd ott lenni vágysz védeni újra szíved mint riadt madár majd úgy remeg akkor megérted mekkora úr s hogy tőre szúrja a legégőbb, legmélyebb sebet hogy mennyire fáj a ` nem lehet`


Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?



Marie [ 2010-08-01 11:13 ]

Jövök még... Nyerő nálam. :-)) És gyere! (Tegyél fel mééég, van a tarsolyban...)
Puszi. :-)))



Szakál Magdolna [ 2010-07-28 08:26 ]

Szia Mygan :)

Igazad van Renáta, ébredni sosem késő :)

Újakat Jagi? ok. Keresek valami értelmeset a lomtárban. :D



Jagi [ 2010-07-15 07:56 ]

Narnus küldj be újabbakat is.

Üdv, Jagi



Renáta [ 2010-06-18 23:42 ]

Kedves Magdi!

Elég késő van már, de nem elég késő az "ébredéshez".
Elgondolkoztam...

Köszönöm, és üdv., Renáta



Mygan [ 2010-06-10 19:43 ]

Köszöntelek Narnia!



Szakál Magdolna [ 2010-06-08 22:52 ]

Én köszönöm hogy befogadtok !



Barbara [ 2010-06-08 19:47 ]

Szia Narni,

hozott Isten!:-)



szűcs István [ 2010-06-08 13:44 ]

szép verseket hoztál Magdi



Sanyi [ 2010-06-08 11:27 ]

Szia Magdi! Örülök, hogy itt vagy!



Mihaleczki Mária [ 2010-06-08 10:44 ]

Szia :)



Ági [ 2010-06-08 09:50 ]

:)



Jagi [ 2010-06-08 07:10 ]

Szia narni!

Üdv köztünk. :)))











Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!